|
|
|
2004/08/06 Ahogy legördül a napkorong az égről, ahogy szűnik a forróság, ahogy nyílik a szembogár, úgy fakul az idő, úgy távolodik a jelen.
Fáradtságomat csak a száradó zsályalevél érezheti. Illata olyan, mint a múlt idő. Kesernyés, égő, és hangtalan. Bódít és örömöt ad - viszonzást nem vár.
|
2003/03 |