|
|
|
2003/03/29 Csalódni is csak abban az emberben lehet (érdemes), aki én vagyok. A másikról képzelt világ nem valós, egyedül a saját érzékeimben bízhatok, mert képzeteim a másról közvetettek, így nem tiszták.
2003/03/24 Nem szolgálhat okkal a csalódottság semmire. Kivéve, ha az ok én vagyok. Ebben az esetben viszont változni kell, alakulni, az állandó prés alatt. A 'kell' pedig nem morális handa-banda, hanem a 'nincs választás' kényszere. Jóvátenni az elkövetett rosszat csak szavakban lehet, a valóságban a megtörtént nem fordítható vissza. De megfelelő okká válhat a változtatásra. Így a rossz jóvá tehető - ha okká válik a jó elkövetésére. A lehetőség a legszebb teremtmény. Remélni lehet, hogy mindent túlél.
2003/03/18 Csalódottságom még nem lenne ok, mert mégiscsak szeretem.
2003/03/17 Szólni vagy figyelni. A harmónia végső nekifutása. Szétterül, mint a természet, sugárzik és árad.
2003/03/16 Mint sejtek, tapadunk egymáshoz, és emésztjük egymást, tápláljuk egymást, szóval, öleléssel, imával.
A háború egy rákos daganat. 2003/03/15 Becsület? Becsülni? Megbecsülni? Mi az, mi becses a másikban, mi az, mi becses annyira, hogy érte bármit?
Hogyan becsülnek meg ezután? Milyen lesz a becsületem? Érték. 2003/03/14 A gyöngeség az, amivel a legnehezebben számolok el, pedig a legszembetűnőbb.
(...) Vasúton és hajóval eljártam idegenbe, Csak múlattak s kínlódtak mindenütt körülöttem, Más-más nyelven váltottam szót s mindig visszajöttem, Hiába megyek el: csak magammal megyek szembe. (...) (Szép Ernő: Néked szól) Ez a találkozás kiborító. Kiömlök magamból, tojáshéj burkom eltörik. Továbbolvasva a verset: (...) Én mindennap megnéztem a felhőket az égen Mert szépek voltak, szépek szépség fölött, túl szépek És tudtam mindörökre múlnak mint álomnépek, Ez fájdalom s öröm volt együtt s így volt jó nékem. A felhők pártján voltam s virágokon borúlva S a tenger volt tanyám és a széllel kóboroltam, S mégis mindíg és mindíg az emberek közt voltam S mentem szorongva köztük színházba, háborúba. (...) 2003/03/13 Cangázni lenne jó. Végiggurulni egy hegyoldalon, majd jó nagyot esni. Valami igazolás. Igazolás, mert az igazság most befuccsolt. Jónak lenni jó - igaz. Megfigyelő szerepből viszont nagyon nehéz bevonatkozni értékeim közé, légüres térből a zivatarba. Ott kell lenni mindig, és mégis maradnék kívül. Magamat pedig nem igazolnám.
|
2003/03 |