A gyöngeség az, amivel a legnehezebben számolok el, pedig a legszembetűnőbb.

(...) Vasúton és hajóval eljártam idegenbe,
Csak múlattak s kínlódtak mindenütt körülöttem,
Más-más nyelven váltottam szót s mindig visszajöttem,
Hiába megyek el: csak magammal megyek szembe. (...)
                        (Szép Ernő: Néked szól)

Ez a találkozás kiborító. Kiömlök magamból, tojáshéj burkom eltörik.
Továbbolvasva a verset:

(...) Én mindennap megnéztem a felhőket az égen
Mert szépek voltak, szépek szépség fölött, túl szépek
És tudtam mindörökre múlnak mint álomnépek,
Ez fájdalom s öröm volt együtt s így volt jó nékem.

A felhők pártján voltam s virágokon borúlva
S a tenger volt tanyám és a széllel kóboroltam,
S mégis mindíg és mindíg az emberek közt voltam
S mentem szorongva köztük színházba, háborúba. (...)