Sebet kaptam álmomban, mélyből vérző sebet. Hasamból ömlött a vér és úgy próbáltam elállítani, hogy egész testsúlyommal ránehezedtem. A koszos föld itta elhaló testemet. Az utca tele volt barikádokkal, és megmaradt eszméletem a gyerekeket kereste, a védteleneket. Sokáig feküdtem a szürke hajnalban, mire könnyebb lett a testem. A vér már nem patakzott belőlem, hazafelé bicegtem a nehéz hullák között. Fájdalomra ébredtem.